Tavasz

Küzd, kapaszkodik, kapálózik, de mind érezzük, hogy ez a tél is hamarosan véget ér. Lassan jön a hóvirág, az aranyeső, kipattannak a rügyek, apránként visszatérnek a vándormadarak (mi pedig drukkolunk, hogy ne fagyjanak el a pálinka fák…). S bár csillagászatilag csak március 21-től mondhatjuk, hogy „Tavasz van!”, mégis már a hónap elején megkerülhetetlen téma a természet, az emberek, az állatok és növények „felébredése”, újjászületése.
Szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medence az otthonunk, mert az összes évszak szépségeit élvezhetjük és sokaknak pont a tavasz a legszebb mind közül.

Az évszak beköszöntével magunkon és embertársainkon is érezhetjük az általános hangulatjavulást. Jöhet a nagytakarítás, szortírozás, kertek rendbe tétele és egyéb előkészületek (ám törzsvásárlóink már tudják, hogy mindez nem mehet hétvégi kiállításaink rovására!).

Aktuális bejegyzésünkben a tavasszal foglalkozunk, szeretnénk bemutatni a Vándorfény Galériában érzékelhető kivirágzást, megújulást, amit egyszerre köszönhetünk alkotóközösségünknek és kis csapatunknak egyaránt. Ráadásul abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a műalkotások természete miatt kiállításainkon és galériánkban mindig jelen van ez az évszak és annak pozitív, lélekmelengető hatása. (Mindezt persze nem sajátítjuk ki, sőt! Célunk, hogy Önök is átéljék ezt otthonukban, ezért csak ösztönözni tudjuk Olvasóinkat a műtárgyak megvásárlására!)

Minden valamirevaló áttekintő írás visszapillant a római korra. Nos, az ókori rómaiaknál a március volt az év első hónapja, az újév kezdete pedig március idusával esett egybe. Mars isten hava egyébként hadi ünnepségsorozatokról szólt. Az áprilisi szertartásoknak már teljesen más célja volt, ugyanis ez a termékenység hónapja: gazdag gabonatermés, a jószágok szaporulata, és az asszonyok reprodukciós képessége miatt tartottak ünnepségeket és mutattak be áldozatokat. A május az ezt követő növekedés, és a termés miatti aggódás időszaka volt engesztelő szertartásokkal, böjttel és különböző tilalmakkal (például házasodási).

Egy aprócska ugrással térben és időben nézzük meg, hogy a magyar népi folklórban és a keresztény ünnepkörben melyek a főbb tavaszi hagyományok. Március hónap régi neve böjtmás hava (évente megjelenő asztali naptárunkban így is megtalálhatják a rengeteg mű és életrajz mellett), ami annyit tesz, hogy a vallásos elmélyülés jegyében zajló, hamvazószerdán induló negyven napos nagyböjt második hónapja. Virágvasárnapon megemlékezünk Jézus utolsó bevonulásáról Jeruzsálembe. Felidézve ezt, ekkor zajlik a körmenettel egybekötött barkaszentelés. A népi hagyomány szerint virágvasárnap történik a kiszehajtás, amely során a lányok egy szalmabábut női ruhákba bújtatnak, végig viszik a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik. A közismert Bújj, bújj zöld ág dalocskánk is eredetileg a kiszehajtást követő népszokás, a zöldághordás vagy villőzés éneke. Ugyancsak régi népszokás a májusfa-állítás. A szalagokkal díszített fát főként az udvarló legény állítja a leánynak, de előfordul, hogy a közösségnek is van saját májusfája.

A tavasz a magyar líra kedvelt témája, számos költőt megihletett, köztük Csokonai Vitéz Mihályt, Petőfi Sándort, Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát, Radnóti Miklóst, Kányádi Sándort; de főként az impresszionista hangulatlíra képviselői – Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és Áprily Lajos – kedvelték az ősi toposzt.

Saját vizünkre evezve lássuk hogyan jelenik meg ez az évszak a festészetben. A témában kiemelkedő Sandro Botticelli XV. században készült alkotása, a Tavasz (Primavera) a reneszánszra jellemzően római mitológiai jelenetet ábrázol Vénusszal és a virágokat hintő Florával, a tavasz istennőjével. (Az ókori rómaiak tavaszünnepe volt a Floralia, melyet áprilisban-májusban tartottak a megújulás jegyében virágokkal, tánccal.)  A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Értelmezéséről még ma is viták folynak (értelmezik a termékenység, a tavasz buja növekedésének allegóriájaként, de az újplatonista szerelemeszmény kifejezőjeként is), az sem világos, milyen alkalomra készült; egyesek Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelmének vagy Simonetta halálának allegóriájaként magyarázzák. A teljesen árnyéktalan, örökkévalóságot sugalló kertet és Flora ruháját számtalan virág díszíti; mintegy ötszáz növényfajt azonosítottak a festményen, köztük százkilencven féle virágot.

A magyar festők közül Lotz Károly is elkészítette évszakok ciklusát. A tavasz allegóriája mitológiai témájú festmény a már említett Florával, akit jellemzően virágokat szórva ábrázol.

Kedvelte az allegorikus alakokat, amelyet többek között a Magyar Nemzeti Múzeum falképei példáznak. Tanítványa, Csók István, és általánosságban a századforduló impresszionistái, Rippl-Rónai József vagy Kunffy Lajos gyakran festették, használták eszközként a tavaszi szimbolikát.

Célegyenesbe érkeztünk, itt az ideje, hogy saját művészeink gazdag anyagáról is szót ejtsünk!

Hálás téma az évszak kapcsán a csendélet, a tájkép, az idevágó élet- és vallási képek (Húsvét).
Több, mint 150 művészünk több ezer alkotása bővelkedik tavasz ihletésű művekben.
A teljesség igénye nélkül gondolhatunk itt Boros Attila szerelmetes grafikáira, olajfestményeire;
Budai László kedves, tavaszias leánykáira;
Kárpáti Zoltán kivirult, gyönyörű nőalakjaira;
Micsik Angéla tavaszt hozó énekes madaraira ;
Tarasz Tabaka illatozó virágaira;
és természetesen Benda Zoltán valamint Endrey-Nagy Attila magukkal ragadó tájképeire

Ezen a linken https://www.vandorfeny.hu/muveszek további alkotók közül tudnak válogatni illetve tematikus szűrőink segítségével (a főoldalunk legalján) lehet rákeresni csendélet, tájkép, stb. kategóriáinkra.

Tavasszal is várjuk Önöket belvárosi galériánkban és országszerte vándorkiállításainkon!