Mág Tamás emlékére

Megemlékezünk kedves barátunk, alkotóközösségünk egyik legfontosabb tagjáról, Mág Tamás haláláról. Először Jánosi István (a Vándorfény Galéria egyik tulajdonosa) búcsúzik személyes soraival, majd váradi barátja, Farkas László tekinti át pályáját és emlékezik meg Róla.

A legnehezebb pillanat! (Jánosi István)

Elmondani egy Barát elvesztését, pár szóban leírni az együtt átélt, átdolgozott évek élményeit, galériásként ismerni a
Művész-Barát legbensőbb vívódásait a művészetről, közösen keresni az újat, építkezve a régire! Befogadni azt a rengeteg tudást, amit önzetlenül átadott. Tudni, hogy a legnagyobbak közt van! Sokszor együtt lenni a kép születésénél, abban a misztikus pillanatban, koccintani a “keresztségére”, látni-érteni magabiztos technikai, bravúros kolorisztikai tudását, sodródni áradó életigenlésében….
Tamás! Drága Barátom!
Nem fog menni! Az elköszönés….
Nem!
Inkább rendezzünk egy égi tárlatot, ahogy szoktuk az utolsó pillanatig kivárva, majd a közönség szeretetében fürödve, beszélgetve megváltani mindent, örülni egymásnak, az életnek!
Így lesz!
Ölellek! Ölelünk!

Mág Tamás nagyváradi festőművész emlékére (Farkas László)

Várad ismét szegényebb lett. Egy olyan ember. festőművész távozott az örökkévalóságba, aki elhagyta ugyan szülővárosát, de szívében hordozta azt. A városról festett képeiről sugárzik, hogy lelkében éltek a helyek, melyek ecsetjéről a vászonra kerültek.

Életpálya

Tudatosan készült a művészi pályára. Tanulmányait a Zene- és Képzőművészeti Líceumban végezte, ahol festészetet, grafikát és szobrászatot tanult, majd a Művészeti Szabadegyetemen Motti Román tanítványa volt. Az évek során rengeteget kísérletezett, különböző technikai megoldásokat alkalmazott munkáin.
Mivel úgy érezte, hogy művészi képességeit nem tudja a kommunista rendszerben kamatoztatni, 1989-ben családjával Magyarországra települt. Felsőgödön találta meg új otthonát. Sokat utazott és ezeken az utazásokon sokat festett. A világ mindenhol nagyon szép, vallotta, és ez a hitvallása sugárzik munkáiból. Festett Erdélyben, Magyarországon, de alkotásai közt találunk olasz, francia és kanadai tájakat ábrázoló képeket is. Művészetében konzervatív, nem tűri a kompromisszumot, az impresszionista hagyományok tisztelője. Festményei megtalálhatók Európa több országában, de Észak-Amerikában, Japánban és Tajvan szigetén is. Nagyváradon 1974-ben volt kiállítása, de 1989 után többször állították ki munkáit Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Vácon és volt tárlata a franciaországi Marignane-ban is.
Szülővárosára mindig szeretettel gondolt és ameddig szülei éltek, minden évben hazalátogatott. Ilyenkor festett is, a neki oly kedves váradi helyekről. Utoljára 2017 novemberében járt itthon, amikor e sorok írójának ígéretet tett, hogy egyszer, egy Nagyváradról elszármazottak találkozóján, szülővárosa vendége lesz, és egy eseményt egy egyéni kiállítással is megünnepeljük. Ez a terv sajnos nem valósult meg.
Reméljük, hogy a közeljövőben Nagyváradon is láthatjuk majd munkáit, egy poszthumusz kiállításon.
Nyugodj békében, Mág Tamás!