Kortárs vagy …?

Mitől kortárs a kortárs? Társa-e valakinek a kortársnak kikiáltott alkotóművész, és ha igen, miben az? Miben rejlik művészete mássága, és hol érhető tetten azonossága? A kérdés kortalan, a válasz pedig korfüggő. Egy biztos, a kortárs kifejezést sokféle jelentésében hangoztatjuk.

Gyerekeink az iskolai művészettörténet-óráról hazaérve biztosan azt válaszolnák, hogy ami a modernizmus kora után következik, az a kortárs művészet.

A közvélekedés ezzel szemben úgy tartja, hogy kortárs egyszerűen az, aki még él. Sőt, még a törvény is így rendelkezik: határainkon belül egy adott pillanatban kortárs az a képzőművész, aki az adott év elején még lélegzett. Ebben az olvasatban társadalmi kérdéssé alakul a kortárs mibenléte.

Kár volna elhallgatni, hogy – miként a legtöbb művészeti ágban – a képzőművészetben is van egy kimondatlan kimondott fanyalgás a kortárs kifejezés körül, rosszabb napjainkon a kortárs a meg nem értett alkotó és az ő újszerű műtárgya, amely nem besorolható máshova, vagyis a klasszikus, a már megértett iskolákba. Miközben felhúzzuk a szemöldökünket, elfelejtjük azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a művészettörténeti kronológia lényegében kortárs idők és tapasztalatok sorozata, melyek utólag már persze klasszikussá váltak. Mindig volt és mindig lesz mitől eltérni. A kortárs mindenkor olyan alkotói forma, amely megdöbbent, rácsodálkoztat, vagy éppen kiveri a biztosítékot, egy szóval a megszokottól eltérő reakcióra késztet.

Tehát nézőpont és értelmezés kérdése, hogy mit értünk kortárs alatt, de azért vannak fogódzóink. A múlt század végén a művészeti életben érvényes közmegegyezés szerint még mindaz kortársnak számított, ami a 60-as évek után keletkezett. Az idő múlásával persze kezdtük furcsának érezni, hogy rég letűnt idők alkotásait kortársként kezeljünk, ezért a korszak kezdőpontja időben egyre későbbre tolódott, míg nem a 70-es évek lett az új választóvonal, és így tovább…

Vagyis: a kortárs alkotásnak nyilvánvalóan van egy olyan tulajdonsága, hogy valamilyen módon az aktuális világunkba illeszkedik, azt dolgozza fel, arra reagál, azzal folytat párbeszédet. Épp ezért mondhatjuk, hogy a kortárs képzőművészet folyamatosan „mozgásban van”, a kör egyszerre szűkül és tágul. A kortárs művészet kicsit olyan, mint az infotechnológia, a mára megismert és megszokott újdonságok holnapra megváltoznak. Azzal a különbséggel, hogy a képzőművészet világát féken tartja a hosszan tartó műélvezet igénye.

Ha a lineáris művészettörténet felől nézünk a kérdésre, az biztos, hogy a kortárs sokkal összetettebb fogalom, mint az azt megelőző (művészettörténeti értelemben vett) „modern”. A kortársba beleértjük az egymás mellett élő alkotói trendek és stílusok mindegyikét, és – szemben a korábbiakkal – nem egy élesen kontúrozott stílusirányzatot értünk alatta, így hát nincsenek kőbe vésett stílusjegyei sem. Mindez persze jó vastagon aláhúzza a kortárs megfoghatatlanságát.

Lehet-e kortárs az a művészet, amely a jelenben egy klasszikus iskolához kapcsolatható műveket szül? Ezt a kérdést csak és kizárólag azért tudjuk feltenni, mert a kortárs fogalmának társadalmi (ha úgy tetszik köznyelvi) és művészettörténeti jelentése máig sem vált el egymástól.

Korántsem biztos tehát, hogy a kortárs alkotásokra feltétlenül úgy kell gondolni, mint amelyek nehezen érthetők. Sokszor pont a kortárs művészet az, amelyet naprakészsége miatt nagyon is közel érzünk magunkhoz. Galériánk kifejezetten bátorítja vásárlóit arra, hogy válasszanak ízlésüknek és érzésviláguknak megfelelő műtárgyakat. Azzal, ami már az első találkozás alkalmával is megnyugtat, biztosan jól fogunk együtt élni.

A kortárs művészet egyik legnagyszerűbb velejárója az, hogy a jelenünk művészetté formálva lóghat a nappali falán, vagyis a mindennapok jelenségeire reflektáló műtárgyak az otthonunk részei lehetnek. Ráadásként, ha a művészet élvezete mellett annak megértése is fontos, lehetőségünk van arra, hogy az alkotókat megismerjük, hiszen köztünk élnek. Ezt segíti a jövőben galériánk blogja is, mely szándékaink szerint mostantól rendszeresen jelentkezik, és sok minden más mellett művészinterjúkat is közöl, valamint az alkotói folyamatokba is betekintést enged.