Budai László

1965-ben született Hódmezõvásárhelyen. Zeneszerzést tanult a szegedi Konzervatóriumban. Az alföldi festõk hatására kezdett festeni.
Az utóbbi idõben fõként portréfestéssel foglalkozik. Portréiban többnyire az érzéki, tiszta szépséget jeleníti meg. Ez a szépség varázslatos színeken keresztül, egy falevél motívumával díszítve egyben a makro- és mikrovilág lenyomatát adja. A szinte absztrakt háttérbõl elõtûnõ lányok, nõalakok plasztikussá, szinte térbelivé teszik alkotásait, finom érzékiségükkel, érzelmességükkel egy hamvas gyümölcsre, a fiatalság elmúló csodájára emlékeztetnek.
Figurái, az ábrázolt kapcsolatok bensõségessége, sokszor idilli mivolta rabul ejti szemünket, a finom festõi technika fokozza a varázslat hatását.
Munkásságát derûs tájak, pasztellszínek, sokszor optimista hangulat jellemzik.
Akvarellszerûen tiszta képei az alföldi tájból merítik hangulatukat, mediterrán sikátorai a déli népek érzelmességét, zeneiségét sugározzák.
Atmoszféra teremtõ vénája a természeti és az emberi környezet harmonikus egységében jelenik meg festményein. A lombokon átszûrõdõ és a kis ház falán könnyed, játékos fényfoltokban érezzük, rálelt alkotói örömére.
Festészetét a kortárs stílusokba nehéz besorolni. Nem lehet képeire egyértelmûen mondani, hogy realisták, inkább egy sajátosan egyéni világot képvisel, az impresszionizmustól az absztraktig minden irányzatból felhasználva azt, ami közel áll a mûvészhez.
Tanulmányutakon Németországban, Olaszországban, Ausztriában járt.
Rendszeresen részt vesz alkotótáborok, mûvésztelepek munkáiban (pl. Mártély).