1915-ben született Budapesten. A Fehérsas téri iskolában tanára Reiter Ágoston volt, aki korán felismerte tehetségét. 1929-ben az Országos Magyar Királyi Iparmûvészeti Iskola tanulója lett, hat évig tanult ott kiváló mesterek keze alatt (Stein J., Haranghy J., Simay I.).
A mûvész ígéretesen induló pályáját megtörte a második világháború és az ötvenes évek diktatúrája. A megélhetés kényszere folytán textilgyári rajzoló lett, ahol hamar felismerték kiváló képességeit, szinte kivételes vizuális tehetségét.
A hatvanas évektõl nagy vásárokra utaztatták Nyugat-Európába. Voltak díszítõ-festõi megbízatásai, nagyméretû kiállítási pannókat készített, eleget tett portré megbízásoknak és egyre ismertebb lett, hogy olyan virágcsendéletek készítésére képes, mint kevesen.
A hetvenes évektõl sok-sok vázlata, mûvésztelepi, utazási élménye nyomán benyomásait képekké alakította, létrejött egyéni felfogású festõi világa.
Kiemelkedõ biztos és kivételes rajztudása, kiváló akvarellista. Olajfestményei saját és csak rá jellemzõ artisztikumok által fogva tartják szemünket. Ennek több oka van. Elõször azt érdemes megemlítenünk, hogy rögtön hat kivitelezésének magas foka, festõtudásának perfektsége, igényessége. Szinte ezzel egy idõben elmélyülünk a látvány gazdagságában, folyamatos – és nála mindig tapasztalható burjánzásában. Amikor ábrázol, akkor egyben eszményít is, felemel bennünket szürke hétköznapjainkból, s a látvány nagyszerûségén keresztül a mûvészet ünnepét teremti meg.
Tájai olyanok, mintha létezhetnének, vannak persze bõv
en olyan képei is, melyek valóságos látványok leképezései, ám legtöbb esetben feldúsulnak a képzelet elemeivel és erejével.
A mûvész például varázslatos Itália-képeket tár elénk, mediterrán álmokat fest meg. Hazai atmoszférájú városképen is, mintha Sopront, vagy a Tabánt látnánk, aztán rájöhetünk, hogy egyes attribútumait máshonnan vett tárgyi elemekkel építi össze, így válnak munkái a belsõ látás dokumentumaivá. Megcsodálhatjuk nõábrázolásainak elmélyültségét, a színek fokozása által kibontakozó érzékiségét.
Ecsetvéggel, kézzel, ronggyal és más apró trükkökkel éri el, hogy mindig feltûnõ a hogyan készült egyéni bravúrja. Témáinak sokszínû palettáján a realizmustól az expresszív és a szürrealista vonásokig szinte minden fellelhetõ.
Fassel L’ousa Ferenc 2009 januárjában távozott el az élõk sorából.
EN