“Dícsértessék minden, ami szép, jó és igaz, amiben benne van az öröm lehetősége.”
Egy elemi iskolás tankönyvből kimásolt, kutyákat ábrázoló, jól sikerült rajzzal kezdődött minden. Ezen felbuzdulva beiratkoztam a Nyugatival szemben működő, Kirchmayer Károly vezette Vasutas Képzőművész Körbe, ahová Nagymarosról jártam be esténként. Közben Nagymaroson is megalakult a Bolmányi Ferenc vezette esti szabadiskola, ahová átjelentkeztem. Itt készült első festményeim egyike „Öreg tárogatós” címmel. Ezután folyamatos késztetést éreztem, hogy tájképeket, csendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat fessek. Ábrándoztam erről a szép hivatásról, de hát a hivatás az, ami választ. Mindez 13-17 éves korom között történt. Ezt megelőző gyermekkoromat a Felvidéki Szentpéteren (Komáromszentpéter) és a Csallóközi Nagymegyeren töltöttem, ahol apám a vasútnál dolgozott pályamesterként. Anyám a háztartást vezette, két kisgyermek mellett. Itt jártam elemibe, első és második osztályba, miközben zajlott a II. világháború. 1945 után Szlovákiához csatolták ezt a területet, ezért áttelepültünk Magyarországra. Előbb Szobon, Zebegényben, majd Nagymaroson laktunk.
1954-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1954 és 60 között folytattam festészeti tanulmányokat, első évben Pap Gyula, továbbiakban Poór Bertalan osztályában. Erre az időszakra esett 1956. Ebben az időben Bernáth Aurél és Domanovszky Endre voltak a csodált mesterek, példaképek. De az utolsó években új példaképeket ismerhettünk meg: pl. Monet, Cezanne, Picasso, Brague, Chagall, Kandinszkij, stb. Az 1954-60-as évek között történtek determinálták a jót és a rosszat.
Számomra az alkotói folyamat egyfajta törekvés egy idea megvalósítására koncentrációval, összefüggésekben való gondolkodással, problémák folyamatos megoldásával, ami bizonyos feszültséggel jár. Pozitív feszültséggel!
Szabadidőmben sokat sétálok, kellemes feltöltődés. Számomra a valóságnál nincs jobb inspiráció.
Rendszeresen hallgatok klasszikus zenét és musicaleket az utóbbi húsz évben. A nagymarosi moziban találkoztam először operafilmekkel (Bajazzók, Parasztbecsület, Trubadúr) Lenyűgöztek! Régen nagyon sokat jártam a Zeneakadémiára és az Operába. Minden Húsvétkor meghallgattam Bach: János Passióját valamelyik templomban.
Ha nem festenék, akkor énekelnék…
A hatvanas évek kezdetétõl állit ki rendszeresen, egyéni és csoportos kiállításokon egyaránt. Alkotásait a realista szemlélet, a valóság ihletett ábrázolása jellemzi. Szívesen idézi fel külföldi útjainak emlékeit, a távoli városok ódon utcáinak hangulatát. Tájképein kontrasztos színekkel örökíti meg a megbontatlan harmóniájú tájat és az emberi környezetet. A plasztikus, tömör geometrikus színfoltok valóságelemekké válnak, amelyekbõl kibontakozik a kompozíció. Fõ törekvése: minél kevesebb eszközzel minél többet visszaadni a látvány hangulatából.
EN