“Tuba-Tóth Gábor a szó hagyományos értelmében vett plein-air művész. Alkotásainak jelentős részét urbánus környezetben készíti, de nem állnak távol tőle a természethez közelebbi témák sem. Ilyenkor hosszú barangolásokkal igyekszik rácsatlakozni az adott város vérkeringésére, ezzel meglátva és megértve mélyebb összefüggéseit, hogy aztán egy adott ponton felállítva az alkotáshoz szükséges felszerelését, egy olyan perspektívából mutassa meg az adott helyszínt és olyan részletekre tegye a hangsúlyokat, amit csak a sűrű forgatagból való efféle kiszakadás és a hosszas, analitikus szemlélődés tesz lehetővé.
Művészeti tanulmányait a Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelep képzésein és alkotótáboraiban végezte Takács Éva képzőművész és Hopp-Halász Károly Munkácsy Mihály-díjas festőművész gondozásában. Később okleveles formatervező mérnökként szerzett diplomát. Alkalmazott grafikusként számos cég, rendezvény és egyesület arculatát, grafikai anyagait tervezte. Képzőművészeti nyelvezete végül mégis az akvarell és töltőtoll, mint kézzelfogható matériák iránti szenvedélyének, valamint a városi építészet és a nagyvárosi lüktetés iránti rajongásának összeforrásából született meg. Alkotásaiban a tusrajz hagyományit ötvözi expresszív akvarell technikájával, valamint a tipográfiához való vonzódása miatt kollázsszerűen felhasznált újságkivágásokkal.
Városi és kevésbé városi látképein igyekszik megmutatni, hogy miként hat egymásra és alkot esztétikus egységet az Isten által teremtett környezet, az emberkéz alkotta értékek és az ugyancsak emberkéz általi, ám destruktív tevékenység (kosz, enyészet, graffiti). Utóbbiakat nem célja eltagadni a kompozícióból, hanem némi humorral igyekszik a látvány szerves részévé tenni. Képei így válnak egy adott, soha meg nem ismétlődő pillanat dokumentációivá, ahol egy az összes érzékszerv által megtapasztalt életkép jelenik meg vizuális formában.”