Varga Szidónia 1965-ben született. Rajzolni, majd komolyabban festeni 1989-ben kezdett. Témája akkor a virágcsendéletek voltak. Első csoportos kiállítása 1996-ban volt, melyet Budapesten rendeztek. Férje, Széchenyi István festőművész is segítette pályáját, ma már együtt kiállító „festő-házaspár”. Szidónia imádja a szép virágokat, leginkább virágképeit, kompozícióit ismeri a közönség.
Saját kertjéből szedett virágokból gyakran alkot szebbnél- szebb képeket. Alföldi festő révén kedvelt témái a mezei virágok, napraforgó.
2002 óta felidézi gyermekkorát, visszaemlékezéseit is megörökíti figurális témájú képein,- anya gyermekével-testvérek- játszadozó gyerekek.
Romantikus témájú képein hosszú hajjal, kalapban, hosszú ruhában háttal ábrázol női alakokat, ettől képei sejtelmesebbek, légiesek lesznek, és az érdeklődőt szabadabb gondolatokhoz viszi.
2004-ben „modern csendéleteket” is festett, melyek a mai virágkötészet motívumait hordozzák, nagy sikert aratott új témájával, stílusával.
Egyik kiállításán a művészettörténész így ír: „sok helyen találkoztam finom-művű fehérbe áramló csendéleteivel. Kicsit csodálkoztam a gyors kibontakozáson, figyelve munkáit, eszembe jutott régi rögeszmém, hogy a képzőművészet női foglalatosság.
Szidónia egyrészt aprólékosabb, másrészt elnagyoltabb, a közelebbi arcokat, virágokat legszívesebben mikroszkóp alá tenném.
A többgyermekes családanya gyötrelmek nélkül találhatott rá gyönyörű témájára, az anyaságra, gyermekre.
Képeiről szinte áramlanak a szebbnél-szebb világvidámító virtusok, virágvívmányok.
Nemcsak megnézi, látja a virágszirmokat. Holtterei alapjait, jellegzetes, leleményes, méltóságosan visszafogott, fénylő szürkéit már messziről meg lehet ismerni. Hiszen a csendélet sikere fele-fele részben a háttér megmunkálásain múlik. Anyagismeretét tükrözi képeinek sikere. Csendéletei tökéletesen harmonikusak, sajátosan sejtelmesek.”
Képei rendszeresen megjelennek hazai nagyvárosok kiállításain.
EN