fbpx

Nagy Tibor

 

Nagy Tibor festményei egy azon makacs elhatározás eredményei, miszerint szeretné megjeleníteni életének és szülőföldjének, Szlovákiának mozzanatait, mind valósághű, mind pedig absztrakt módon.

Mióta Tibor elkezdett olajfestményeket készíteni, felfedezte a rejtélyes terepet aközött, amit fizikai érzékeink közvetítenek, illetve amit az érzelmeinkkel észlelünk. A képei valódi, személyes vallomások, melyeknél a hangsúly az érzelmi összefüggésben rejlik.

Művészi útjának kezdetekor még a realizmus és az absztrakt kombinációja jellemezte arculatát. Később, a ’80-as években műveinek stílusa már a szürrealizmus irányába mutatott, különböző technikák összetételeként, illetve továbbra is kutatva saját, egyedi kifejezésmódját.

2005-ben Tibor végre megfestette első ’plein air’ (fr. – szabadban való festés) alkotását. Ez volt az első igazi kapcsolódása a természettel és az olajfestészettel, amelyben ő azonnal a lehetőséget látta, illetve amiben meg is mutatkozott a tehetsége annak ellenére, hogy milyen nehéz művészeti stílusról beszélünk. Az ’Alla Prima’ (olaszul: előszörre, első kísérlet) megközelítés rendkívül vonzónak tűnt számára, a közvetlensége, a valódisága és a kifejező képessége miatt, de ugyanakkor igazi kihívást is jelentett, tekintve, hogy ez egy meg nem alkuvó művészt kívánt.

Miért olyan fontosak számomra a tájképek?

Amikor én magam figyelem a tájat, az első dolog ami történik, az az, hogy kivált belőlem egy érzést, egy hangulatot. Ez a legelső gondolat az, ami engem a leginkább érdekel; megragadni ezt az életerőt, lendületet, illetve magának a látványnak a változatosságát, színességét, miközben természetesen arra is fókuszálnom kell, hogy azt az érzelmi keretet is megteremtsem, ami számomra meghatározó. Ez sokszor rendkívül nehéz feladat. Néha nehéz a belső impulzusokat, indíttatásokat irányítani. Ezen a ponton bátornak kell lennem, kilépve a komfortzónámból, hiszen ezt átlépve egy teljesen új irányzat kezdődik. Mivel nem kifejezetten hagyatkozom az évek alatt megszerzett tudásra, folyamatosan nyitott vagyok a meglepetésekre. Ez olyan mintha pengeélen táncolnék. Néha elbukom, máskor pedig teljesen új, váratlan lehetőségekre bukkanok. Úgy gondolom, csak így lehet fejlődni. Az átmeneti gondolkodásmód megáll és az ösztönösség lép a helyébe. Ha ezt a törékeny egyensúlyt meg tudom tartani, akkor születnek a művészeti alkotások.

A tapasztalat lassacskán megtanít arra, hogy jobb előre átgondolni a lehetséges felmerülő problémákat mielőtt még ecsetet ragadnék, hogy aztán bízhassak a megérzéseimben és ne gondoljam túl a dolgokat. Ami számomra fontos, az a merészség, aminek köszönhetően elhagyjuk a biztonságos, bár néha unalmas utat, illetve a „stay alive”, az életben maradás.

Tudatosan törekszem arra is, hogy folyamatosan nyitott legyek az új lehetőségekre és forradalmasító módszerekre és ha csak lehet nem ugyanazon a szinten ragadni állandóan. Ezáltal lehetőséget adok bizonyos új, kreatív folyamatoknak, hogy azok aztán előre vigyenek…

Elem hozzáadva a kosárhoz.
0 elemek - Ft

Értesítést kérek, ha új műalkotás érkezik

Speciális kérésem van