Úgy gondolom, hogy a művészetek iránti érzékenységemet drága Nagyapámtól örököltem/anyai ágon/. Nagypapa csodás ízléssel és kreativitással szépítgette a környezetét részben általa készített, részben aukciókon szerzett darabokkal. Ezért azt hiszem, hogy a nagyszülői gének is szerepet játszhattak a további sorsom alakulásában. Tizenévesen még eltökélten divattervező akartam lenni, de fogalmam sem volt hogyan. Mivel, elég jól rajzoltam a tanárnőm ajánlására a szegedi Tömörkény István művészeti szakközépiskolába jelentkeztem kerámia szakra. A jövőm igy megpecsételődött, keramikus lettem.
A kezdeti években teljesen magával ragadott a népi fazekasság káprázatos formavilága. Egy fazekas barátommal együtt rengeteg gyönyörű edényt készítettünk késő estébe nyúlóan. Nagyon fáradtan nagyon boldogan, nagyon fiatalon. Csodás időszak volt ez.
A 80-as években és a 90-es évek elején számtalan bel-és külföldi kiállításom volt önállóan, vagy más művészeti ágak képviselőivel. Közben Farkas Gábor építész barátom megkeresésére Szegedi Zsolt keramikussal létrehoztunk egy épületkerámiát tervező és gyártó céget. Két évi közös munka után szétváltunk és én vittem tovább az üzemet. Ennek a tíz évnek minden napja szakmai kihívás volt számomra, minden tekintetben.
Nemcsak a művészi munka sokszinűsége, de az emberekkel való együttműködés, a team munka is ismeretlen volt. Ma azt gondolom, hogy ezekben az években váltam igazán keramikussá. Emberpróbáló, izgalmas, gyönyörű évek voltak.
Aztán ismét elkezdtem dolgozni a saját műhelyemben. Folytattam, ahol abbahagytam, sok szakmai tapasztalattal gazdagabban. Az általam álmodott témák, új megfogalmazásban. Megunhatatlan témáimat a szecesszió világából merítem, bár mostanában erősen hatnak rám az impresszionista mesterek munkái is.
Ezekkel a karcsú nőalakjaimmal örök szimbiózisban élek. Néha elkalandozom, de utánnam nyúlnak, nem engednek. Bizonyára több száz, különböző darabot készítettem már. A munkáimat sokan keresik, gyüjtik, ez igazán boldoggá tesz.
HU