A „festők városában” Nagybányán született, 1961-ben. Művészcsaládban nevelkedett, édesapja Vajda Miklós, szintén festőművész, aki a nagybányai festőiskola kiemelkedő személyiségének Nagy Oszkárnak volt tanítványa és egyben barátja is.
Művészi tanulmányait először a nagybányai zeneiskolában kezdte, amit az ötödik osztálytól már képzőművészeti szakon folytatott. 1987-ben diplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán festőművész, rajztanári és restaurátori szakon.
Tanárai Borgida István, Cseh Gusztáv, Ciuppe Aurél, Sima Paul, Veres Pál, Tóth László, Feszt László és Baciu Mircea voltak.
Az impresszionista tájképfestészet egyik „elkötelezett” alkotója Vajda Karoly. Festményein nemcsak az adott táj jellegzetes formái, fényei tárulnak fel, hanem azok a magával ragadó hangulatok is, melyet a pillanat megfoghatatlan varázsával jelenit meg. Művészetében benne rejlik a Nagybányáról hozott családi tradíciók eszmeisége, a különböző kultúrák megnyilvánulásai, melyet páratlan színvilággal és harmóniával „komponál” meg a vásznon.
Filozófiája: „A tájkép nemcsak tájkép, hanem egy érzés egy üzenet!”
Első önálló kiállítását 16 évesen – 1977-ben – rendezték szülővárosában. A középiskolás tanulóévek alatt egyre inkább kezdett kibontakozni irányultsága a tájképfestészet felé. Később így nyilatkozott erről:
„Hozzám egyelőre az egykori nagybányai festészeti hagyományok állnak legközelebb, csodalom Papp Aurél, Nagy Oszkár és Ziffer Sándor művészetét. Ezt akarom folytatni, elmélyíteni. S ha majd elég tudásom lesz, új dolgokkal is megpróbálkozom.”
1989-ben költözött Magyarországra, de az elkövetkező években hosszabb időszakokat töltött más európai országokban is, többnyire Németországban.
Igazi fordulópont volt életében 1989., amikor elhagyta Romániát. Először rövid ideig Magyarországon tartózkodott, majd 1990-ben kezdetét vette a mintegy közel 10 évig tartó “európai tanulmányút”. Németországban telepedett le, ahol Mönchengladbach adott otthont számára. Utazik, alkot, magába szívja az európai miliőt, szabadságot, amely igazi felfedező, alkotó énjét tovább inspirálja.
“Ott úgy éreztem, hogy vagyok valaki, aki fontos, akire igazán figyelnek.”
A különös hangulatú, németországi kisvárosok ihlette tájképei mellett csendéletet, portrékat és absztrakt műveket is fest.
Európa több országában is megfordult: Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, majd 4 hónapos amerikai tartózkodása után visszatért Magyarországra.
Belefeledkezik a budapesti építészeti remekművek megalkotásába, a dunapart állandóan változó szépségébe, Szentendrébe, de a szülőföld feledhetetlen tájai is szerepelnek témái között. Egyre bátrabban, egyre dinamikusabban jelenít meg mindent, amit környezetében felfedez. A nagybányáról hozott tudást megtartva saját egyénisége, stílusa egyre jobban kidomborodik alkotásaiban.
2004-2006-ban baráti meghívásra ismét Németországba utazott, ahol teljes erővel belekezdett szinte monumentálisnak nevezhető absztrakt művei alkotásába.
“Elérkezettnek láttam az időt és tudásomat, hogy megértsem az absztrakt művészetet.” – mondta ekkor.
Alkotásai megtalálhatóak magángyűjteményekben Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Romániában, Svédországban, Finnországban, Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Stockholmi Egyetemes Magyar Egyesületnek.
Egyéni kiállítások:
1977: Nagybánya
1984: Nagybánya
1986-87: Kolozsvár
1988: Nagybánya
1992: Mátészalka
1997: Budapest, Hattyúház
1998: Budapest, BÁV Kortárs Galéria
2000: Budapest, OTP Bank Galéria
2003: Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány Galéria
2004: Budapest, Rózsahegyi Cukrászda
2005: Budapest XIII. kerületi Ifjúsági Művelődési Központ
2006: Budapest, OTP Bank Galéria
2007: Budapest, Lurdy-ház
Csoportos kiállítások:
1986: Budapest
1995: Mönchengladbach
1998: Stockholm
1999: Grevenbroich
1999: Budapest, Ferencvárosi Művelődési Központ
2002: Győr, Határon Túli Magyar Művészek Fesztiválja
EN