.
Töprengések egy életrajz írása ürügyén
Hősünk reményvesztetten gondolkodik kényelmesre ült foteljében, és nézi az ecsetek fém erősítésén megcsillanó fényt, a beszáradt gyanta aranyát és a többi eszközt, melyek mesterségéhez tartoznak. A rosszul indított tájképet kerüli tekintetével. Elhatározza, hogy hetekig nem néz rá. Gondolja, hogy a fal felé kéne fordítani. De nem mozdul, mert megbénítja a kudarc.
Az ilyen hangulatokról nemigen beszélnek a festők. Jól tudja, hogy pár hónap múlva érdemes lesz újra elővenni ugyanezt. Találhat valamit, ami ötletet ad a folytatáshoz. Ettől kissé megenyhül.
Legtöbbjük pályája nem egyenesen felfelé ível, hangulatok, szalmaláng felbuzdulások tördelik.
A Dési szép emlék. Tamás Ervin, Papp Gábor voltak a mesterei. Szén- és ceruzarajz stúdiumok négy évig. Műtermi fotós, mert valamiből élni is kellett. Aztán Artex (művészeti alkotásokat nyugatra exportáló vállalat).
Sóváran nézegette Robert Rauschenberg pop art munkáit. A Képzőművészeti Főiskola (ma egyetem) környékén lévő mellékutcákban századfordulós, elhanyagolt házak állottak. A leporló vakolat gazdag szürkéit, téglavöröseit ízlelgette. Egy jószemű képzős hallgató fehér krétával bekeretezett néhány sérült részletet, melyek teljes, befejezett kép illúzióját keltették. Emberünk úgy érezte, hogy tőle lopták el az ötletet.
Új anyagokkal, kézre álló technológiákkal próbálkozott: szétszóródott ezüstpor, rácseppentett lenolaj. Érdekes ezüst, sárgás foltok. Jött a durvább papír, homok habarcs. Jó, de hol vannak a színek? Csalódás, csalódásra. Egy megszakított mondat olykor nagyon is beszédes. A helyenként fehéren hagyott vászon várakozásteljes feszültséget kelt.
Két év múlva. A kétéves évforduló hasonló hangulatban találja festőnket, mint annak a bizonyos tájképnek megfestése idején. Ezúttal egy falnak támasztott vásznon női portré szemez vele. Ennek megfestését a modell hol könyörgő, hol duzzogó biztatására vállalta el. Emlékezetből letapogatja a női arcon azokat a jegyeket, melyeknek felidézésével festői gerjedelemmé emelkedhetne az élmény.
Fáradt arcú asszony két csúnya gyerekkel. Ez Holbein.
Évának nincs gyereke, de az arca tényleg fáradt. Legyen olyan a végeredmény, amilyet ő és a festő is látni szeretne! Kis élet a szemekben, frufru, megnyíló, nedves ajkak, valami kis kokottos báj. Ne menjünk el nagyon Renoir felé! Eeegen, virtuozitásról szó sincs, Talán tisztes iparos munka. Barátságos ez a műterem. Éva elégedett lesz. Ő megkapja a portrét, a felemás lelkiismeretű piktor a nyugalmat.
Szent Lukács segítsen minket, festőket, nem kevésbé a céh elöljáróit!
EN