Ludvig Zoltán

1953-ban született Csikóstöttösön.
Tanulmányutakon Németországban, Ausztriában, Horvátországban járt.
Ludvig Zoltán hûen önmagához a gyökerekig hatol, a végsõ határig nyúl vissza. Addig az elmosódó, atavisztikus ködbe veszõ pontig, amely a semmi és az élet határán bizonytalankodik.

Képeivel valami kollektív tudatalattit mozgat bennünk, valami nagyon régen elfelejtett, sosem tanult élményt, amelyet mégis mindannyian hordozunk magunkban, az élõ anyag õsállapotát, az elsõ sejt minden tudatosságot nélkülözõ mohó élni akarását.
Sok festékkel, színes ceruzákkal, s néha a térbe is kitüremkedõ rusztikus faktúráival olyan összhatást képes produkálni, amely a keletkezés mámorát, az életet dajkáló õstenger ringatását, a virágok növekedését, a szaporodás õsélményét ébreszti. A mozgás, a változás, az átalakulás örök voltát, az elmúlás, az újra fakadás kegyetlen törvényszerûségét is.

Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének, az Osztrák Képzõmûvészek Szövetségének, a Modern Mûvészeket Támogató Nemzetközi Egyesületnek (Moosburg, Ausztria).
A festészet mellett reklámgrafikával, belsõépítészettel is foglalkozik.
1999-tõl szervezõje és mûvészeti vezetõje a Nagykanizsa közelében lévõ Kendli majorban évente megrendezésre kerülõ nagyhírû Ludvig Nemzetközi Mûvésztelepnek.