Bukor Tibor

1967-ben született Kalocsán. 1986-91-ig a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola festõ szakán folytatja tanulmányait, mestere Nagy Gábor volt.
Igazi kolorista festõ. Színeinek belsõ izzása, kiválasztott motívumainak inherens sugárzása uralja képeit. Úgy bánik az olajfestékkel, s olyan friss atmoszférát teremt a vásznon festékfoltjaival, hogy a szemlélõ néha valóságosabbnak érzi képeinek világát, mint magát a tapintható valóságot. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy képein a valóságnak – pontosabban szólva: a valóságról õrzött benyomásainak és emlékképeinek – olyan letisztult, már–már kikristályosodott lenyomatait örökíti meg, amelyek akár a mi emlékképein is lehetnének. Régi falusi házak – nagyapáink házainak verandái, öreg házak szárazkapui, a fonott szék és a vizeskanna együttese, a hajnali párában úszó folyópart, az árok partjának vörös pipacsok uralta növényzete – mind–mind olyan képek, melyek a mi emlékezetünkben is fel–feltörnek. A reneszánsz mestereket idézõ rajzi tökéletesség párosul festményein a kolorista festõ csak színekkel kifejezhetõ életörömével. Portréi – legyenek krétarajzok, vagy olajképek – elsõsorban formai aspektusukkal, az ábrázolt személy anatómiai pontossággal visszaadott arcvonásaival, vagy a portré hátterében megidézett tárgyi valóság pontos látványszerûségével ragadnak meg bennünket. Abban az esetben viszont, ha az ábrázolt személyt mi magunk is ismerjük, rájövünk, hogy a karakterábrázolás csak elsõdleges – látványszerû – erénye a portrénak, hiszen
finom rajzi vagy festõi eszközökkel a lélek mélységeit is képes visszaadni.
Portré, csendélet, tájkép – az európai festészet hagyományos mûfajai, melyeknek oly módon vált mesterévé, hogy képeinek láttán érezzük: az európai festészet frissítõ irányzatainak értõ interpretálásával emeli modern mûfajokká e tradicionális képtípusokat.

Item added to cart.
0 items - Ft
0

Értesítést kérek, ha új műalkotás érkezik

Speciális kérésem van