Festészetem középpontjában az ember áll. Mesélni akarok az emberi kapcsolatokról, az érzelmek finom, szavakkal ki nem fejezhetõ rezdüléseirõl. Arról, hogy csak a körülményeink, környezetünk változik, az ember épp olyan marad, mint bármikor korábban volt. Gyarló, esendõ, szerelmes, huncut, intrikus és sajnos gonosz is. Festõi eszközök tekintetében pedig továbbra is vallom és tanítom, hogy elsõ a gondolat. Mindig szóljon a kép valamirõl, ami másnak is fontos, s ehhez rendelem a kifejezõeszközöket, hogy élvezetes és érdekes legyen a mese.
