Címfestőként kezdtem dolgozni a Ganz-MÁVAG-ban. Köztudott, hogy a címfestők jó kézügyességgel vannak megáldva, az öreg kollégák közül többen foglalkoztak a festészettel, engem is rábeszéltek, hogy menjek velük a Ganz képzőművész körbe tanulni.
Ekkor megpecsételődött a sorsom, mert beleszerettem a képzőművészetbe, ez 1962-ben volt.
Elejében a munka mellett festettem, itt volt az első önálló kiállításom is 1972-ben. Közben művezető, majd üzemvezető lettem egy fényező üzemben, ahol kezdtem.
Közben a Pataki Művelődési házban a Nagy Balog János képzőművész körbe jártam, itt kaptam az első nívódíjamat egy kubista stílusban festett csendéletemre. Ekkor még kerestem a saját kifejezési formámat, nem volt egyéni stílusom.
1963-ban volt az első Csontváry kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ami nagyon megfogott. Később találkoztam a naívok, primitívek, neo-primitívek festészetével, amelyek őszintesége nagyon megkapott!
Festettem három olyan olajképet, ( 50×70 cm)amivel nem követtem semmiféle stílust, csak a saját elképzelésem alapján, úgy gondoltam, hogy jól sikerültek, de még nem látta senki.
1980-ban beadtam egy pályázatra, ami Naiv Művészeknek lett kiírva, itt festészet kategóriában, első díjat nyertem.
1981-re meghívott Dr. Bánszky Pál művészettörténész, akkor a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának igazgatója, önálló kiállításra, majd képeket vásárolt a múzeum részére tőlem.
1990-ben Szellemi Szabadfoglalkozású Képzőművész lettem, azóta csak ezzel foglalkozom.
A szüleim fizikai munkások voltak, nem volt közük a művészethez.
Levelező tagozaton érettségiztem az Eötvös gimnáziumban, a Reáltanoda utcában.
Dr. Bánszky Pál egy katalógus bevezetőjében fogalmazta meg a festészetem lényegét:
“Koday László a festői pálya indulásakor a naiv művészet mezsgyéjét választotta járható útként, de tovább haladt, nem maradt meg a naivok ösztönös világánál. Kialakított magának egy olyan festészetet, amely több ponton mutatott rokonságot a naiv művészettel, de a tudatosság fokán és a személyes jegyek alapján azt önálló stílussá érlelte…”
Az elmúlt idő alatt több ezer festményem született, a világ nagyon sok országában megtalálhatóak.
Egyszerre több képen dolgozom, mindig azt folytatom, amelyik képhez van ötletem és kedvem.
1990-ben megalakult egy képzőművész társaság, Országos Képző- és Iparművészeti Társaság, ennek alapító tagja és alelnöke voltam 20 évig. 1990-ben Bánszky Pál újra indította a Tokaji Művésztelepet, ahová engem is meghívott, ennek tagja voltam kb. 20 évig, a telep megszűnéséig. Ezidáig kb. 200 csoportos és 100 db. önálló kiállításon vettem részt.
Többször díjazták a festményeimet, 2005-ben az akkori Műv. Minisztertől Csokonay Vitéz Mihály alkotói díjat kaptam, a képzőművészeti tevékenységem elismeréseként. Ezt tartom a legnagyobb elismerésnek, amit a munkásságomért kaptam.
50 évig Monorierdőn laktam, részt vettem a közéletben, 2018 ban Díszpolgári címet adományoztak, a munkám elismeréseként.
Naponta festek, szinte munkaidőm van, reggel 9 órától, délután kb. 5 óráig dolgozom.
Az 1980-as években, egyik önálló kiállításom megnyitóján mondta dr. Kerékgyártó István művészettörténész, hogy Koday elérte azt a kialakult stílusával, hogy ha nem írja alá a képeit, akkor is lehet tudni, hogy ő festette!
Ezt nagy dicséretnek vettem, hiszen minden festő arra törekszik, hogy kialakítson magának egy önálló kifejezési formát, ami csak rá jellemző.
Nem tudom elképzelni, hogy a festészeten kívül mással foglalkozzak, ez az én életem, a festészet!
Jelenleg Monoron lakom, itt is elismerték a tevékenységemet, amit Monorért emlékplakettel díjaztak.
EN