Bán Klára

Gyerekkorom óta vonz az agyag, a kerámia. Édesanyám elmondása szerint már 5 évesen – amíg a fuvaros lerakta a szekeréről a fát – megmintáztam a lovát.

Általános iskolai éveimben imádtam rajzolni, több rajzom kiállításra került.

A festészet kamasz koromig elkísért, de a kerámia is vonzott. Középiskolában latinos osztályt választottam, régész szerettem volna lenni, pályám mégis inkább műszaki irányba indult és csak 35 évesen kerültem hivatásszerűen kapcsolatba a kerámiával. Évekig Bod Éva Munkácsy-díjas keramikus munkatársa voltam.

2005 óta saját műtermemben dolgozom.

Munkáim Budapesten és vidéki városok galériáiban találhatók meg.

Az elmúlt években Vácon, Szombathelyen, Veszprémben, Pécsen és Debrecenben voltak kiállításaim, külön öröm számomra, hogy Budakalászon a lakóhelyemen is bemutathattam a műveimet.

Kétféle agyagból dolgozom, egy durvább és egy finomabb, képlékenyebb fehér agyagból. Előbbi a mozgalmas, összetettebb, míg utóbbi a finomabb kidolgozású „fehér” szobrokhoz kiváló. Az elképzelt színvilág is befolyásolja az agyag megválasztását.

Sokféle színt használok, melyeket máztól függően többféle eljárással viszek fel. A szobrok magas hőfokon (1080-1140 C^o), egyszeri égetéssel érik el a végleges formáikat.

Ha megvan az inspiráció, ami lehet egy elkapott hangulat, érzés, egy kecses mozdulat, szín, forma, jöhet a tervezés. A kerámia szobrok készítése hosszabb technológiai folyamat, egyes fázisok időben elválnak egymástól (ihlet, tervezés, formázás, szárítás, festés, égetés). A festő az ecset letétele után készen látja művét, a keramikus csak kemence nyitás után, ami mindig feszült, várakozásteljes (örömteli, néha bosszús) pillanat.

Érzelmeket, hangulatokat, helyezeteket a kerámiával is sokféleképpen lehet kifejezni.

Széles a lehetőségek tárháza, az elvont tér és színelemek alkalmazásától a naturalista ábrázolásig.

Precízen megmunkált, finoman kidolgozott, valósághű szobrokkal szeretném az élet sokszínűségét agyagba önteni.

Elsősorban a női szépséget, eleganciát, anya-gyerek kapcsolatát, a mozdulatok harmóniáját igyekszem megjeleníteni.

Műtermemben nincs megszokott időrend. Hobbijaim – háztartási munkák mellett – a kertészkedés, virágok ültetése, gondozása, télen a madarak etetése, sport, jóga és francia buldog kiskutyám elég sok időt vesznek el, ezért sokszor a kerámiázás a késő estébe is belenyúlik. Egy új, izgalmas feladat viszont teljesen leköt és megszűnik körülöttem a világ.

Munka közben gyakran hallgatok zenét. A zene – ahogy a képzőművészet is – híd a valósághoz. Hangulatokat, érzelmeket, benyomásokat, csupa láthatatlan dolgokat sugároznak, kizökkentenek, megnyugtatnak, tovább lendítenek és új nézőpontokat adnak.

A beat nemzedék tagjajént, a könnyű és komoly zene széles palettáján, zenei mindenevő vagyok.

Szeretném, ha szobraim másoknak ugyanolyan örömet, jó érzést adnának, mint ami engem tölt el alkotás közben.