Koday László

Címfestőként kezdtem dolgozni a Ganz-MÁVAG-ban. Köztudott, hogy a címfestők jó kézügyességgel vannak megáldva, az öreg kollégák közül többen foglalkoztak a festészettel, engem is rábeszéltek, hogy menjek velük a Ganz képzőművész körbe tanulni.

Ekkor megpecsételődött a sorsom, mert beleszerettem a képzőművészetbe, ez 1962-ben volt.

Elejében a munka mellett festettem, itt volt az első önálló kiállításom is 1972-ben. Közben művezető, majd üzemvezető lettem egy fényező üzemben, ahol kezdtem.

Közben a Pataki Művelődési házban a Nagy Balog János képzőművész körbe jártam, itt kaptam az első nívódíjamat egy kubista stílusban festett csendéletemre. Ekkor még kerestem a saját kifejezési formámat, nem volt egyéni stílusom.

1963-ban volt az első Csontváry kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ami nagyon megfogott. Később találkoztam a naívok, primitívek, neo-primitívek festészetével, amelyek őszintesége nagyon megkapott!

Festettem három olyan olajképet, ( 50×70 cm)amivel nem követtem semmiféle stílust, csak a saját elképzelésem alapján, úgy gondoltam, hogy jól sikerültek, de még nem látta senki.

1980-ban beadtam egy pályázatra, ami Naiv Művészeknek lett kiírva, itt festészet kategóriában, első díjat nyertem.

1981-re meghívott Dr. Bánszky Pál művészettörténész, akkor a kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának igazgatója, önálló kiállításra, majd képeket vásárolt a múzeum részére tőlem.

1990-ben Szellemi Szabadfoglalkozású Képzőművész lettem, azóta csak ezzel foglalkozom.

A szüleim fizikai munkások voltak, nem volt közük a művészethez.

Levelező tagozaton érettségiztem az Eötvös gimnáziumban, a Reáltanoda utcában.

Dr. Bánszky Pál egy katalógus bevezetőjében fogalmazta meg a festészetem lényegét:

“Koday László a festői pálya indulásakor a naiv művészet mezsgyéjét választotta járható útként, de tovább haladt, nem maradt meg a naivok ösztönös világánál. Kialakított magának egy olyan festészetet, amely több ponton mutatott rokonságot a naiv művészettel, de a tudatosság fokán és a személyes jegyek alapján azt önálló stílussá érlelte…”

Az elmúlt idő alatt több ezer festményem született, a világ nagyon sok országában megtalálhatóak.

Egyszerre több képen dolgozom, mindig azt folytatom, amelyik képhez van ötletem és kedvem.

1990-ben megalakult egy képzőművész társaság, Országos Képző- és Iparművészeti Társaság, ennek alapító tagja és alelnöke voltam 20 évig. 1990-ben Bánszky Pál újra indította a Tokaji Művésztelepet, ahová engem is meghívott, ennek tagja voltam kb. 20 évig, a telep megszűnéséig. Ezidáig kb. 200 csoportos és 100 db. önálló kiállításon vettem részt.

Többször díjazták a festményeimet, 2005-ben az akkori Műv. Minisztertől Csokonay Vitéz Mihály alkotói díjat kaptam, a képzőművészeti tevékenységem elismeréseként. Ezt tartom a legnagyobb elismerésnek, amit a munkásságomért kaptam.

50 évig Monorierdőn laktam, részt vettem a közéletben, 2018 ban Díszpolgári címet adományoztak, a munkám elismeréseként.

Naponta festek, szinte munkaidőm van, reggel 9 órától, délután kb. 5 óráig dolgozom.

Az 1980-as években, egyik önálló kiállításom megnyitóján mondta dr. Kerékgyártó István művészettörténész, hogy Koday elérte azt a kialakult stílusával, hogy ha nem írja alá a képeit, akkor is lehet tudni, hogy ő festette!

Ezt nagy dicséretnek vettem, hiszen minden festő arra törekszik, hogy kialakítson magának egy önálló kifejezési formát, ami csak rá jellemző.

Nem tudom elképzelni, hogy a festészeten kívül mással foglalkozzak, ez az én életem, a festészet!

Jelenleg Monoron lakom, itt is elismerték a tevékenységemet, amit Monorért emlékplakettel díjaztak.

Item added to cart.
0 items - Ft
0

Értesítést kérek, ha új műalkotás érkezik

Speciális kérésem van